A számok mögött: Hol szakad ketté az ország?
Ha ránézünk Magyarország hőtérképére a fizetések alapján, egy nyugat-keleti lejtőt látunk, amelynek a csúcsán Budapest trónol, mint egy különálló sziget. A KSH és a Pénzcentrum legfrissebb összesítései alapján a bruttó átlagkeresetek közötti differencia nemcsak szemmel látható, de egyenesen mellbevágó.
Míg Budapesten a bruttó átlagkereset – a fehérgalléros munkakörök túlsúlya miatt – már bőven veri az országos átlagot, addig vannak olyan vármegyék (például Szabolcs-Szatmár-Bereg vagy Békés), ahol az emberek jelentős része a minimálbér vagy a garantált bérminimum környékén keres.
A „Bezzeg-Győr” és a lemaradók
Fontos látni, hogy a „vidék” nem egy homogén massza. Óriási különbség van aközött, hogy valaki Győr-Moson-Sopronban, az ország ipari motorjában dolgozik, vagy Nógrád vármegyében próbál elhelyezkedni.
- Nyugat-Magyarország: Itt az osztrák határ közelsége és az erős autóipari jelenlét (Audi és beszállítói) felfelé húzza a béreket. A munkaerőhiány itt valódi versenyre kényszeríti a cégeket, ami a fizetéseken is meglátszik.
- Kelet- és Dél-Magyarország: Itt a helyzet drámaibb. A beruházások ugyan érkeznek (gondoljunk csak a debreceni akkugyárakra vagy a szegedi fejlesztésekre), de a bérfelzárkózás lassabb, mint amit az infláció indokolna.
A reálbérek csökkenése vagy stagnálása itt fáj a legjobban. Amikor a fizetésed eleve alacsonyabb bázisról indul, egy 10-15%-os élelmiszer-infláció sokkal nagyobbat harap ki a családi kasszából, mint egy budapesti menedzser esetében.
A szektorok csapdája
A bérszakadék egyik legfőbb oka a gazdaság szerkezetében keresendő. Budapesten koncentrálódik a magas hozzáadott értékű munka: a pénzügy, az IT, a marketing, a cégvezetés. Ezzel szemben vidéken – tisztelet a kivételnek – a termelőszektor dominál. A gyártósori munka, bár elengedhetetlen a gazdaság működéséhez, profittermelő képességben (és így bérezésben) ritkán veszi fel a versenyt a szoftverfejlesztéssel vagy a banki szektorral.
Ez egy ördögi kört szül: a magasan képzett fiatalok elhagyják a vidéket a jobb fizetés reményében („agyelszívás”), így helyben kevesebb a tőkeerős, innovatív vállalkozás, ami miatt a bérek alacsonyak maradnak.
A „vidéken olcsóbb az élet” mítosza
Térjünk vissza erre a sokat hangoztatott érvre, mert ideje tisztába tenni. Való igaz: egy panellakás ára Békéscsabán töredéke egy budapestiének. A szolgáltatások (fodrász, autószerelő) is gyakran olcsóbbak. De itt a lista véget is ér.
Nézzük a mérleg másik serpenyőjét:
- Közlekedés: Budapesten egy olcsó bérlettel bárhová eljutsz. Vidéken, különösen kisebb településeken, az autó nem luxus, hanem létszükséglet. Az üzemanyag, a biztosítás, a szerviz költsége pedig brutális kiadás, ami sokszor elviszi azt a különbözetet, amit a lakhatáson megspóroltál.
- Energia és élelmiszer: A rezsi országosan egységes (vagy hasonló), a szupermarketek árai pedig nem követik a helyi fizetőképességet. A tej és a kenyér ugyanannyiba kerül a Balaton-parton, mint a fővárosban.
- Lehetőségek költsége: Ha vidéken elveszíted az állásodat, lehet, hogy hónapokig nem találsz másikat a szakmádban, vagy ingáznod kell napi 2 órát. Ez a bizonytalanság is egyfajta „költség”, amit a budapestiek ritkábban éreznek a pezsgő munkaerőpiac miatt.
Az olló tehát nyílik, és a „vidéki diszkont” már nem kompenzálja a bérhátrányt. De van kiút ebből a helyzetből, vagy mindenki költözzön Budapestre? A következő oldalon megnézzük a megoldási lehetőségeket.