Képzelje el, hogy séta közben észrevesz egy vaskos húszezerest a járdán. Lehajolna érte? A kérdés költői – szinte mindenki megtenné. Mégis, évente több százezer magyar állampolgár sétál el egy ennél tízszer nagyobb összeg mellett, amit az állam gyakorlatilag tálcán kínál fel nekik. Nem segélyről, nem bonyolult pályázatról és nem is szerencsejátékról van szó. Ez a pénz ott pihen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) virtuális kasszájában, és csak arra vár, hogy valaki végre visszakérje.
A magyar adórendszer egyik leginkább alulértékelt, mégis legjövedelmezőbb „ajándéka” az önkéntes pénztári és nyugdíj-előtakarékossági befizetések után járó 20 százalékos adó-visszatérítés. Bár a Portfolio legfrissebb elemzései szerint a tudatosság javul, a számok még mindig döbbenetesek: a jogosultak jelentős része egyáltalán nem, vagy nem maximálisan használja ki ezt a keretet. Ez pedig azt jelenti, hogy családonként akár egy újabb iPhone, egy wellness-hétvége vagy a havi rezsi jelentős része marad az államkincstárban ahelyett, hogy a lakossági számlákra vándorolna.
A probléma gyökere a magyar ember „adófóbiájában” és a pénzügyi ismeretek hiányában rejlik. Sokan úgy gondolják, hogy az állammal való bármilyen elszámolás csak fejfájást és bürokráciát szül. Pedig itt az ellenkezőjéről van szó: a rendszer automatizált, a bevallás pofonegyszerű, a nyereség pedig garantált. A 20 százalékos hozam – amit az adó-visszatérítés jelent – bármilyen banki lekötést vagy állampapír-kamatot kenterbe ver, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ez a pénz „tiszta”, nem terheli további adó.
Ebben a cikkben nemcsak a felszínt kapargatjuk. Megnézzük, miért marad benn a rendszerben évente több tízmilliárd forint, és hogyan válhatunk mi is azokká a szemfüles ügyfelekké, akik nemcsak befizetik az adót, hanem a törvény adta keretek között a legtöbbet vissza is szereznek belőle. Ideje abbahagyni az önsorsrontó spórolást, és elkezdeni okosan használni a saját befizetett forintjainkat.