Végre eldőlt a nagy kérdés: Kétszámjegyű béremelés jön a MÁV-csoportnál – De vajon elég lesz a dolgozóknak?

Hónapok óta húzódó tárgyalások, feszült várakozás és a sztrájkfenyegetés árnyéka után végre fehér füst szállt fel: megszületett a bérmegállapodás a MÁV-Volán csoportnál. A tét nem volt kicsi, hiszen több tízezer munkavállaló megélhetése és az ország közösségi közlekedésének stabilitása forgott kockán. Most már biztos: kétszámjegyű emelés érkezik. De nézzünk a számok mögé – vajon tényleg ez a megváltás, vagy csak tűzoltás a munkaerőpiaci pokolban?

A feszültség, amit késsel lehetett vágni

Bárki, aki az elmúlt hónapokban vonatra szállt vagy buszra várt, érezhette, hogy a rendszer a teljesítőképessége határán billeg. Nem csupán az elöregedett járműpark vagy a késések borzolták az utasok idegeit, hanem a munkaerőhiány égető problémája is. A jegyvizsgálók, mozdonyvezetők és karbantartók között tapintható volt a bizonytalanság.

A háttérben kőkemény alkudozás folyt. A szakszervezetek – köztük a Vasutasok Szakszervezete és a VDSzSz Szolidaritás – nem engedtek a 21-ből. A követelésük világos volt: olyan bérfejlesztést akartak, ami nemcsak az inflációt követi le, hanem érdemi reálbér-növekedést is biztosít. A tét nem kevesebb volt, mint a munkavállalók megtartása.

A gazdasági környezet ugyanis könyörtelen. A kiskereskedelem, a logisztika és a versenyszféra tárt karokkal várja a képzett munkaerőt, gyakran olyan kezdőfizetésekkel, amikkel egy állami óriásvállalat nehezen tud versenyezni. Ebben a légkörben a „kétszámjegyű” kifejezés nem csupán egy matematikai adat volt, hanem a lélektani határ, ami alatt gyakorlatilag esélytelen lett volna a megegyezés.

Miért éppen most?

Az időzítés nem véletlen. Az év eleje mindig kritikus a bérpiacon. A dolgozók ekkor szembesülnek az előző év drágulásának teljes hatásával, és ilyenkor a legnagyobb a fluktuáció veszélye. Ha a MÁV-Volán csoport nem lép időben, tömeges felmondási hullám indulhatott volna el, ami a menetrend összeomlásával fenyegetett volna.

A most bejelentett megállapodás tehát egyfajra „védőgát”. A menedzsment és a kormányzat belátta: ahhoz, hogy a vonatok elinduljanak, és a buszok kigördüljenek a garázsból, mélyen a zsebbe kell nyúlni. A tárgyalóasztalnál nemcsak százalékok röpködtek, hanem sorsok. Egy mozdonyvezető felelőssége óriási, a munkakörülmények gyakran embert próbálóak, a bérfeszültség pedig már-már robbanásközeli állapotot idézett elő.

A hír, miszerint „megjött a döntés”, sokak számára fellélegzést jelent, de az igazi kérdés az, hogy a részletek ismeretében is kitart-e a lelkesedés. Hiszen a kétszámjegyű emelés hangzatos, de az ördög – mint mindig – most is a részletekben rejlik.