A megállapodás anatómiája: Mit jelent ez a pénztárcáknak?
Bontsuk ki a csomagot, amit a MÁV-Volán munkavállalói kaptak. A hivatalos bejelentés szerint a béremelés mértéke átlagosan 10-17 százalék között mozoghat, ami a jelenlegi magyar gazdasági realitásokat tekintve egy erős ajánlatnak számít. De ne dőljünk be az átlagoknak, mert azok sokszor torzítanak.
A megállapodás egyik legfontosabb eleme az alapbérfejlesztés. Ez a garantált emelés, ami mindenkit érint, és ami a nyugdíj, valamint a pótlékok alapját is képezi. A szakszervezetek nagy győzelme, hogy sikerült elérniük egy olyan minimumot, ami érzékelhetően növeli a havi nettót. Az alacsonyabb keresetűeknél az emelés arányaiban magasabb lehet, míg a magasabb bérkategóriákban inkább a nominális érték dominál.
Nem csak a százalék számít: A LOYALITÁS ára
A modern bérpolitika már nem csak az alapbérről szól. A MÁV-csoportnál is felismerték, hogy a hűségpénz és a béren kívüli juttatások (cafeteria) legalább annyira fontosak. A megállapodás része vélhetően egy olyan csomag is, ami a régóta a cégnél dolgozókat jutalmazza. Ez kulcsfontosságú, hiszen a vasúti szakma erősen tapasztalat-alapú. Egy rutinos forgalmista vagy mozdonyvezető pótlása nem hónapok, hanem évek kérdése.
A „kétszámjegyű” kifejezés mögött gyakran egy sávos rendszer húzódik meg. Azt is látnunk kell, hogy ez a megállapodás nem egy légüres térben született. A hároméves bérfejlesztési ciklus részeként kell értelmezni, amelynek célja a kiszámíthatóság megteremtése volt. Az idei emelés ennek a folyamatnak a koronaékszere, vagy éppen a szükséges korrekciója az elszálló árak miatt.
A Volán-integráció hatása
Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett sem, hogy a MÁV és a Volánbusz integrációja javában zajlik. Ez a gigantikus szervezeti átalakítás önmagában is rengeteg bizonytalanságot szül. A közös bérpolitika kialakítása hatalmas kihívás, hiszen két, kultúrájában és bérszerkezetében eltérő óriást kell összegyúrni.
A mostani béremelés egyik rejtett célja éppen az, hogy „olajozza a gépezetet”. A fúzió során elkerülhetetlen súrlódásokat és a munkavállalói elégedetlenséget legjobban pénzzel lehet tompítani. Ha a sofőrök és a vasutasok is azt látják, hogy az összeolvadás nem jár pénzveszteséggel, sőt, plusz forrásokat nyit meg, akkor a szervezeti ellenállás is csökken.
Azonban maradtak nyitott kérdések. A béremelés fedezetét ki kell termelni, vagy az államnak kell kipótolnia. A jegyárak emelése vagy a szolgáltatások racionalizálása (értsd: járatritkítás) mindig ott lóg a levegőben, mint Damoklész kardja. A dolgozók most örülhetnek, de a cégvezetés feje fájhat: miből finanszírozzák mindezt hosszú távon?